A zöld szem

Évente egyszer tájépítész hallgatóknak tartok egy előadást az iszlám kertművészetről. Amikor először felkészültem rá, teljesen lenyűgözött a kasmíri Dal-tó, ahol úszó kertek himbálóznak a vízen. Ez a táj ihlette a Zöld szem című regényem. 

Lake Dal, Srinagar, Kashmir

Maja volt a kislány neve. A jobb szeme kék volt, a bal szeme zöld, és ez a bal szemgolyó volt a Hayavanija bolygó. Amikor Maja aludt, hosszú és sötét tél volt a bolygón, amikor felébredt reggel, vele ébredt a tavasz. Amikor pislogott, éjszaka volt, amikor könnyezett, eső áztatta a földeket. Maja mindebből semmit sem sejtett, de gyakran álmodott olyan tájakról és lényekről, amelyeket sohasem látott azelőtt. Azt hitte, a képzelete játszik vele, pedig csak Hayavanija tájait és lakóit látta.

                Abban a pillanatban, amikor az ébrenlét és az álom találkozik, leggyakrabban egy zöld vizű tavat látott magas hegyek gyűrűjében. A hegyek mögött lebukott a nap, és a víztükörben felragyogtak a csillagok. Hayavanija lakói Zajtun Ajnának hívták a tavat, ami zöld szemet jelentett, de hívták úgy is, hogy Lílit Ajna, vagyis az Istennő szeme.

            Egy éjjel Maja rosszat álmodott. Csónakban ült a zöld tavon, és beleesett a vízbe. Egyre csak merült, és úgy érezte, megfullad. Utolsó erejével a felszínre rúgta magát, de a víz felett éppúgy nem kapott levegőt, mint a víz alatt. Sírva ébredt, Hayavaniján pedig vihar tombolt. Ettől az éjszakától kezdve Maja gyakran álmodta ugyanezt, és egyáltalán nem akart lefeküdni.

            − Mi a baj, Maja? Miért nem akarsz mostanában aludni? – kérdezte az anyukája, és Maja elmesélte neki az álmát.

            − Jobb lenne, ha ezentúl egyáltalán nem kéne aludnom.

            − Inkább itt alszom veled ma éjjel, és ha rosszat álmodsz, megfogom a kezed.

            − Énekelsz nekem altatót?

            Maja anyukája énekelt, a kislány pedig lehunyta a szemét, és meglátta a Zajtun Ajnát. Álmában madár volt. Egyre feljebb és feljebb szállt, mígnem úgy látta a tavat, ahogy Hayavanija lakói nevezték: szép, zöld szemnek a hegyek gyűrűjében. Még feljebb repült, és már nem csak egy tavat látott, hanem tavak egész láncolatát, a magas hegyektől egészen az alattuk elterülő síkságig, és folyók ezüst fonalai kötötték össze őket.