Ha ősz lehetnék, szeptemberben
nem csak pirosra, barnára, meg sárgára festeném a faleveleket, hanem kékre,
lilára, meg rózsaszínűre is, hogy a gyerekek még tarkább képeket tudjanak
ragasztgatni belőlük kartonpapírra.
Ha eső lehetnék, szeptemberben annyit esnék, hogy az
ablakig érjen a víz, de ne hömpölyögjön nagyon, és ne sodorja el az autókat meg
a háztetőt, hogy a gyerekek úgy érezzék, még mindig a Balatonon nyaralnak.
Ha iskola lehetnék, szeptemberben összeszorítanám
minden ajtóm és ablakom, épp úgy, mint én a számat, amikor tökfőzelékkel akarnak megetetni, hogy
a gyerekek ne tudjanak bejönni a termekbe tanulni, hanem csak az udvaron
fogócskázhassanak meg kidobósozzanak.
Ha madár lehetnék, akkor szeptemberben odaülnék az
iskola ablakába, szépen fütyörésznék, és a gyerekek szívébe visszatérne a nyár,
nekem meg szállingózna egy kis tudás a picike fejembe.
Ha az anyukám meg az apukám lehetnék, szeptemberben, mielőtt kezdődik az iskola,
visszaforgatnám az összes órát és az összes naptárat, és lopnék még egy hétnyi
időt, amit csak együtt töltenénk, bújkálva, mint az igazi tolvajok, és ez lenne
a mi nagy, közös titkunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése