Szeptemberben

Ha ősz lehetnék, szeptemberben nem csak pirosra, barnára, meg sárgára festeném a faleveleket, hanem kékre, lilára, meg rózsaszínűre is, hogy a gyerekek még tarkább képeket tudjanak ragasztgatni belőlük kartonpapírra.

Ha eső lehetnék, szeptemberben annyit esnék, hogy az ablakig érjen a víz, de ne hömpölyögjön nagyon, és ne sodorja el az autókat meg a háztetőt, hogy a gyerekek úgy érezzék, még mindig a Balatonon nyaralnak.

Ha iskola lehetnék, szeptemberben összeszorítanám minden ajtóm és ablakom, épp úgy, mint én a számat, amikor tökfőzelékkel akarnak megetetni, hogy a gyerekek ne tudjanak bejönni a termekbe tanulni, hanem csak az udvaron fogócskázhassanak meg kidobósozzanak.

Ha madár lehetnék, akkor szeptemberben odaülnék az iskola ablakába, szépen fütyörésznék, és a gyerekek szívébe visszatérne a nyár, nekem meg szállingózna egy kis tudás a picike fejembe.

Ha az anyukám meg az apukám lehetnék, szeptemberben, mielőtt kezdődik az iskola, visszaforgatnám az összes órát és az összes naptárat, és lopnék még egy hétnyi időt, amit csak együtt töltenénk, bújkálva, mint az igazi tolvajok, és ez lenne a mi nagy, közös titkunk.

Az őszi kollázst itt találtam.

Gyerekrajzok

A Dagály utcai gyerekkönyvtárban nagyon szép ajándékot kaptam: a gyerekek egy csokor rajzzal készültek Bruni kalandjaiból. Íme, néhány kedvencem:

Könyvtári beszélgetések

Bruni kalandjairól, és még sok minden másról is beszélgetünk Dávid Ádámmal, a könyv szerkesztőjével a következő helyszíneken:

2012. szeptember 21. péntek, 9.00.: Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény, Kiskorona utcai Klubja
2012. szeptember 21. péntek, 10.30.: Szabó Ervin Könyvtár, Dagály utcai Könyvtár

Közös beszélgetés a 3x1 családról és Vig Balázs: A rettegő fogorvos című könyvéről:

2012. szeptember 22. szombat,11.00.: Szabó Ervin Könyvtár, Sárkányos Gyerekkönyvtár

A programokra kicsiket, nagyokat sok szeretettel várunk!

Hagymácska

Megjelent a Nálatok nőnek-e még égigérő paszulyok? című könyvben, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 2009
Illusztráció: Joe DeFerrari blogjáról

Hagymát pucoltam. Illóolajak facsartak könnyet a szemembe. Leültél az asztalhoz, és kíváncsian figyelted a vergődésem.

            − Miért sírsz?

            − A hagyma miatt.

            − A hagyma miatt miért?

            Újabb húsos levelek izzadtak csípős cseppeket a késem alatt. Összefacsarodott a szemhéjam, nedvesség tolult az orromba, és válasz helyett gyorsan zsebkendőért ugrottam. Mikor végre sikerült egy szűk rést törölgetnem a könnyárban, láttam, hogy még mindig a választ várod.

            − Mert eszembe juttatott valamit.

            − Mit?

Tudtam, hogy ide mese kell, különben csomagolhatok, és holnap elköltözhetek.

            − Hagymácskát.

Peti és az új iskola

Az Író Cimborák közösség blogján született ez a folytatásos mese. Kétnaponta érkezett egy új epizód, ami meglepetés volt a következő rész írójának is. Az illusztrációkat az Illusztrátor Pajtások készítették. Az epizódokat itt is elérhetitek:

1. Most múlik pontosan  (Ovlachi Aliz)
2. Régen volt, soká lesz  (Miklya Luzsányi Mónika)
3. A pillanat (Bertóti Johanna)
4. Az új lány (Tasnádi Emese)
5. Mi a manó (Miklya Zsolt)
6. ...és ami összetörhet, össze is törik...  (Mészöly Ágnes)
7. Bombagól (Majoros Nóra) 
8. Minden jó, ha... (Simon Réka Zsuzsanna)

Szeret - nem szeret

Az Író Cimborák augusztusi, zöldség-gyümölcs témájára született a mese, Kőszeghy Csilla illusztrációjával.

Nem szeretem a meggyet. A meggyfánk olyan, hogy azokon az ágakon, amiket elérek, csak egyesével teremnek a meggyek, így nem tudom őket a fülemre akasztani. Csak feldühít, hogy olyan szép pirosak. Ha Apu felmászik a fára, és talál nekem egy, esetleg két pár dupla szárú meggyet, rögtön a fülemre akasztom, és akkor már szeretem a meggyet.

            Nem szeretem a meggyet, mert savanyú. Ha mégis eszem belőle, leülök a tükör elé, mert ahogy szétspriccel a leve a nyelvemen, fintorogni kezd a szám, a szemem meg az orrom is. Egyáltalán nem finom, de muszáj enni, mert viccesen nézek ki. A kukacok se szeretik a savanyút, ezért a meggy sose kukacos. Ezt szeretem a meggyben.

            Nem szeretem a meggyet, mert két gy betűvel kell írni. Mindig elfelejtem, és a tanító néni pirossal bekarikázza a füzetemben. Meggyet rajzol a meggyre. Ha kihagyok egy gy betűt, akkor a meggy megy. Nincs még egy olyan gyümölcs, amit ha rosszul írok le, elsétál. Ezért egy kicsit szeretem a meggyet.

            Nem szeretem a meggyet, mert olyan kevés ideig érik. Anyu azt mondja, érik a meggy, aztán pár nap múlva már nincs meggy, nincs fülbevaló, nincs fintorgás. Anyu mindig szörpöt készít belőle. A szörp édes és finom, és akkor is a spájzban marad, ha azt írom a címkére, hogy megyszörp. Így már nagyon szeretem a meggyet, de Anyut, aki megszelídíti, még sokkal jobban szeretem.