2014. március 23., vasárnap

Varázsszőnyegek

Újabb írásom jelent meg az Író Cimborák blogon, A repülő szőnyeg címmel. Az illusztrációt Takács Eszter készítette. A mesét Egyiptomban írtam. A szőnyegbolt, ahol játszódik, valóban létezik, és ahányszor Hurghadára látogatok, mindig elmegyek oda is. Egy testvérpár üzlete. Amikor beköszönök, csak a segédek vannak a boltban, de szaladnak a tulajdonoshoz, hogy megérkeztem. Pár nappal később már a fiatalabb tulajdonos vár, és megmutatja az újdonságait. Szétpakolja az egész boltot, teával kínál, és egy órát mászkálok mezítláb a szőnyegeken. Kiválasztom a kedvenceimet. Harmadik alkalommal szoktam rákérdezni az árra. Negyedik alkalommal már a főnök vár, vele kötök üzletet. A mese az Író Cimborák blogon olvasható, a Tovább gomb után pedig feltöltöttem pár fotót a boltról.






2014. március 14., péntek

Krumplik

A mesét Kamondy Imre: Krumplicsalád című fotója ihlette. További képekért látogasd meg a Cabaret Medrano együttes oldalát, ahol remek zenéket is találsz.   






Délelőtt rettenetes gonoszságot követtem el.
Anna a konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.
            − Manci, te meg mit csinálsz?
            Amikor ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.
            − Beszélgetek.
            − A krumplikkal?
            − Ugye, milyen kedvesek?
              Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit irigykedve.