Advent, 1. rész

2003-ban adventi naptár gyanánt írtam és rajzoltam egy mesét, és a készülődésben eszembe jutott. Ez volt az ötödik mesém, amit a gépemen, a "mesék" mappában őrzök. Annak idején naponta küldözgettem postán a részeket családom kiskorú tagjainak, a barátoknak meg e-mailben. Most négy részletben teszem fel. Nosztalgiázni annak, aki már ismeri, karácsonyvárni annak, aki még nem, kekec íróknak pedig bemutatni a fejlődést.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rosszcsont, egy mihaszna, egy torzonborz…

…angyalka. Ő volt az angyali kórusban a legincifincibb hangocska, a legutolsó, csilingelő kis szólam. Unta már, hogy ő a dal legvégén szóló csengettyű. Kapta magát, megszökött.
   

Csak ment és mendegélt a napsütötte felhőtájakon, csillagréten, langyos esőcseppek ezüsterdejében. Aztán egyszer csak megbotlott egy szivárványban, …

  

…és lebucskázott a Földre, a decemberi hidegbe. Fagyott volt a föld, mindent betemetett a hó. Megijedt és fázott.

– Most mit tegyek? – pityeregte és csorgatta gyémántkönnyeit.

Csilingelést hallott: közeledett egy szánkó, hat szép szarvas húzta. Titokban felugrott rá és befurakodott a sok csomag és zsák közé, amit a szán szállított. Észre sem vette senki, olyan pille súlyúak az angyalok.
   

A szánkón egy öreg, nagyszakállú ember utazott: a Mikulás. Minden városban, faluban, kis tanyán megállt, ahol gyerek lakott, és mindenkit szépen megajándékozott. Egy nap alatt az egész világot körbeutazta!

Folytatás hamarosan...