Rendhagyó óra

Tegnap Tasnádi Emesével Pécsett jártunk a PTE 1. sz. Gyakorló Általános Iskolában. Az 1. b. osztály ugyanis szebbnél szebb rajzokat küldött az Író Cimborák Kinek a bőre? című pályázatára. Meglepetésként meglátogattuk őket, és meséltünk nekik, de azt hiszem, a legnagyobb jutalom mégiscsak az volt, hogy elküldték nekünk azokat a rajzokat. Íme, néhány fénykép:

Angyalok és állatok

Róza és Martin rajzaihoz Angyalmeséket írtam, aztán a rajzok további alkotásra inspiráltak. Bőrt öltöttek magukra az állatok, aztán útra keltek, és megérkeztek a gazdájukhoz. 

Medve kalandja

Újabb mese Marciról. Medve portréját Takács Eszter készítette, és olyan régen rajzolta, amikor még nem is ismertem Medvét. (Esztit igen.)

Marci nem tudott elaludni. Falevelekből vetett ágya végében kuporgott és számolt.

            − Végtelenezer-kinemondszáz-kettő, végtelenezer-kinemondszáz-egy, végtelenezer-kinemondszáz, végtelenezer-majdnemszáz-kilencvenkilenc…

            Medve azt ígerte, visszajön, mire Marci elszámol csillag-végtelenezertől egyig.

            − De mi van, ha eltéved? Egy barlangban nem könnyű tájékozódni. Nem, nem tévedhet el. Vitt magával egy borzasztóan hosszú kötelet, és azt gombolyítja maga után. A lelkére kötöttem, hogy forduljon vissza, ha elfogy a kötél. Én biztosan továbbmennék, de Medve nem olyan.