Napló

Az Író Cimborák februári témájára nagyon gyorsan kellett valamit írnom, és segítségül hívtam Emmát. Közös alkotásunk teljes terjedelmében, Emma édesanyjának, Flóri Gabriellának illusztrációjával az Író Cimborák blogon olvasható.
Az írás megihletett egy iskolás csapatot, akik nagyon vagány filmet készítettek belőle.

Egyéves koromra nem emlékszem, de a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam aludni, párizsit faltam és a kutyakosárban szerettem játszani.

Kétéves koromra sem emlékszem, és erős a gyanúm, hogy a nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint egyévesen, csak nem négykézláb, hanem két lábon.

A háromnál bedühödött, és nem mondott semmit. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy tanyára, és ott mondtam először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is. 

Négyévesen mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem az óvodába. A nővérem szerint négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól még mesét írni tudtam.

(Tovább az Író Cimborák blogra)

Bruni és a szerelem

Bruni történetei közül néhány a könyvből kimaradt, ez a kedvencem. Az ihletet köszönöm Zsuzsi húgomnak, a karaktervázlatot pedig Rubik Annának, a 3x1 család illusztrátorának.

 

Van egy új reklám a tévében, és Dani teljesen meg van érte őrülve. Van benne egy autó, olyan lapos, sárga és bogárszemei vannak, de teteje az nincs. Ezzel az autóval száguldozik egy lány, és a végén kiszáll, és olyan csizmája van, ami tele van rojtokkal. Én is szeretnék olyat, csak nagyon magas a sarka, és az nekem még nem való. Aztán ez a lány megiszik egy üdítőt, ami olyan színű, mint az autó, és azóta Dani is csak ilyen üdítőt hajlandó inni, pedig nem is finom, csak autószíne van. A rojtos csizmás lány plakátokon is szerepel az út mellett, és múltkor Dani megmutatta Apának, és azt mondta, hogy neki ez a lány lesz a felesége, Apa meg azt mondta, hogy neki is tetszik, és egyforma az ízlésük. Ezt aztán végképp nem értem, mert Mimi egyáltalán nem hasonlít erre a lányra, és nincs rojtos csizmája, csak lila, mégis sokkal szebb.

A sivatagi hajós

A sivatag olyan száraz volt, hogy egy icipici fűszál sem nőtt benne. Délről a tengerrel volt határos. Így történhetett, hogy egy csillagtalan éjszakán Marci a homokdűnékre sodródott Sasrája nevű vitroláshajójával. Csak napfelkeltekor vette észre, hogy alatta nem kék, hanem sárga hullámok fodrozódnak, és csak a horizonton kéklik a tenger, mint egy távoli kontinens. Marci a szeméhez emelte a távcsövet. Kémlelte a látóhatárt északnak, délnek, keletnek és nyugatnak. Nézte a homokot a hajó körül, nézte az eget, de nyoma sem volt életnek.