Csoda a tengerparton

Különleges nap ez a mai. Marci öcsém születésnapján ugyanis megszületett az unokahúgom, Lora. Nekik írtam ezt a mesét.

Marci biztos volt benne, hogy a barátai meglepetéssel készülnek a születésnapjára. Hogy legyen idejük rendesen előkészülni, elhatározta, hogy kimegy a tengerpartra úszni egyet. Jó hangosan belekiabálta az erdőbe:

            − Napnyugtáig ne keressetek, kint leszek a parton.

            A legtökéletesebb úszóidő volt. A levegő már felmelegedett, de a víz még őrizte a tél hűvösét. Marci leült a parton. Egy ideig hallgatta, ahogy morajlanak a hullámok, tengerjáró hajókról, kalózokról és sellőkről mesélnek. Hiányzott neki a kaland. Újjá kéne építeni a Sasráját – gondolta. Aztán körülnézett.

            − Hol van mindenki? Máskor mindig tele van a part.

Itt is, ott is heverészni szoktak a napon az emberek, mint a partra vetett kagylók. De most üres volt a homokos föveny. Marci körülnézett, és észrevette, hogy amott lejjebb sokkal többen vannak, míg a partnak ez a szakasza üres. Odament hát ő is, hátha vattacukrot osztanak. Ahogy közelebb ért, nagy tömegben találta magát. Ácsorogtak egymás hegyén-hátán az emberek és nyújtogatták a nyakukat.

Fridolin jelenti 1 - Fridolin újságcikke

Ehhez a meséhez két köszönöm is tartozik. Az első Csider István Zoltánnak a flekkdíjas szóért, amit készségesen elmagyarázott, én ügyesen megértettem, ezt bizonyítandó elmeséltem. A másik Baracsi Gabriellának, aki kölcsönadta az illusztrációt, aminek A bolond madara a címe. Csuda dolgok vannak még a blogján, érdemes szétnézni.

Flekkdíjas Fridolin egy fatönkön ült és méregtől puffogott. Ez volt a rendszeres napi elfoglaltsága napfelkelte és ebéd, majd az ebéd és naplemente között. Flekkdíjas Fridolin kopasz, szakállas és csúf törpe volt. A csúfság a mérgelődésből adódott. A mérgelődés meg abból, hogy fogalma sem volt, mint jelent a nevében a Flekkdíjas. De a Fridolinnak sem sok értelmét találta. Az erdő népe messziről elkerülte, mint a mérges gombát. Lassan kezdett is mérges gombára hasonlítani.

            Egyszer megállt mellette Stancflanc, az erdő mágusa. Fridolin vállára tette súlyos kezét, aztán hümmögve bólogatott.

            − Tudod mi kéne neked, komám?

            Fridolin felnézett és csak annyit mondott:

            − Pfff.

            − No ide figyelj. Neked újságírással kéne foglalkoznod. Nekem történetesen van egy újságom, az Erdei Hírmondó. Ismered?

Kedvenc könyve...

A Két egér könyvesbolt az egyik kedvenc helyem a világon. Azon túl, hogy két könyvemnek is itt volt a bemutatója, a polcokon remek könyvek laknak (Jakabot is itt szereztem be), szombatonként pedig Színes egér foglalkozásokon lehet részt venni. Január 24-én, azaz tegnap egéréknél a gyerekek saját borítót készítettek a kedvenc könyveikhez, és akadt valaki, egy igencsak kedves és ügyes valaki, akinek a kedvenc könyve...

...a 3x1 család.

Bruni meg én nagyon szépen köszönjük.

Rém a könyvtárban

December 12-én Dávid Ádámmal a FSZeK Dagály Utcai Könyvtárában mutattuk be Hrrgrrhút. A gyerekek meglepetéssel készültek: rengeteg rajzot hoztak magukkal, amelyek szörnyűségesebbnél rémesebb borzasztóságokat ábrázoltak. A rajzok és a mese kapcsán beszélgettünk a házi rémekről és a félelmekről, meg arról is, ha már egyszer beköltöztek, hogyan fogjunk hozzá a nevelésükhöz.

Az igazi meglepetés aztán később érkezett, mégpedig egy levél formájában, Nánási Boglárka (6 éves) anyukájától:

„az első sorban ült egy szöszke pici ovis kislány, aki nem szólt semmit, csak szívta magába a hallottakat, majd két napig érlelte magában az élményeket, aztán hétfőn szó szerint ezt mondta: Tudod anya megfogadtam a Hrrgrrhú írójának a szavát és ki mertem egyedül menni a WC- re úgy, hogy ott volt a WC szörny és le is mertem húzni, és nem vitt magával, a barátom lett.”

Bogi egy igazi  H Ő S.

Itt pedig egy válogatás a kedvenc rémeimből (a teljes galéria megtekinthető a Móra Kiadó facebook oldalán):

Achucarro Vivien

Hello Rita!

Moszkvában az ősszel nagyon kedves élményben volt részem: megismerkedtem a Liza és Micsoda sorozat szerzőjével, Jean-Pierre Arrou-Vignod-val. (A sorozat magyarul a Vivandra kiadó gondozásában jelent meg.) Ebben a hónapban az Író Cimborák témája: Levelezzünk!, ami arról szól, hogy mesehősöknek írunk levelet. Az új ismeretség örömére úgy döntöttem, Jean-Pierre Lizájának fogok írni - a szöveg az Író Cimborák oldalán olvasható. Emma volt olyan kedves, és lefordította angolra, ezt pedig itt olvashatjátok:

Hello Rita. I’m watching you. In hiding. I even know your name.

I see you in the morning and I see you at night, but only when you open your window. I almost have X-ray eyes that can see through walls. Almost.

I see you when you go to school. Your carrying that heavy bag which is filled with a pocketdog.

Семья 3х1

A 3x1 család orosz megjelenése kapcsán először rengeteg köszönet jut eszembe: Várnai Györgyinek, hogy a kiadó figyelmébe ajánlotta a könyvet, Tatjana Voronkinának az értő fordításért és azért a végtelen kedvességért, amivel Brunit is meg engem is körülvett, Marina Kadetovának, a KompasGuide kiadó munkatársának, és Olga Urasinovának a moszkvai Magyar Kulturális Központ munkatársának. Feledhetetlen pár napot töltöttem velük. Meséljenek inkább a képek.

 A fenti képen lévő nagy, fehér épület a könyvvásár helyszíne.

Semya 3x1 - borító

Tratatam, cintányér és dobpergés: ilyen lett a 3x1 család orosz kiadásának a borítója. További részletek a KompasGuide kiadó honlapján.