Az Állati kalandorok sorozat folytatódik, a legfrissebb, második részt a Könyvfesztiválon mutattuk be. Ezúttal sivatagos környezetbe, a Szahara északi részébe utazunk, perzselő napsütésbe, arany homokdűnék közé.
Bármilyen mostohák is a körülmények, még a sivatagban is jelen van az élet, ráadásul csupa izgalmas, formatervezett élőlény népesíti be, mind csodálatosan alkalmazkodtak a szélsőséges klímához. Mind közül számomra a legaranyosabb a sivatagi róka, ezért is választottam egy kisrókát, amelyik a felnőttkor küszöbén áll. Pici, a házimacskánál is kisebb állatka, hatalmas füllel, aranyszínű bundával, puha, bundás tappancsokkal. Játékos, nesztelen, ha boldog, dorombol – ennél aranyosabb főhőst nem kívánhat magának az íróember. Apropó, ember. A mese címében szerepelnek a titokzatos vándorok. A felbukkanásukról szól ez a meserészlet: