Téli mesekönyv

A Könyvfesztiválra érkező harmadik könyvem címe egyszerű: Téli mesekönyv, és a Scolar Kiadó gondozásában jelenik meg. Szívből, örömmel írt mesék gyűjteménye, amelyet éppen annyira szerettem írni, amennyire a telet szeretem. A könyv tele van szebbnél-szebb, színes illusztrációkkal, Orosz Annabella igazi, kandalló mellett kucorgós, békebeli téli hangulatot varázsolt.

Karácsonykor születtem, így a karácsony számomra kétszeresen is a születés ünnepe. A télnek az első felét szeretem, a hosszabbodó estéken a gyertyafényt, az izgatott készülődést, ajándékkészítést, beszerzést, csomagolást. Ahogy a lassan ránk telepedő hidegben és sötétben jobban észrevesszük az otthoni örömöt, a meleg pokrócot, egy jó könyvet, fűszeres teát. Ahogy közeledik a karácsony, jó újra kicsomagolni és felfedezni a karácsonyfadíszeket. Szeretem a kesztyűket, és jó a csípős hidegről a meleg lakásba lépni, vagy ruhát adni a kutyára. Vagy séta közben gyönyörködni a fák ágszerkezetében. Várni a havat, elámulni a jégvirágon.

A vidrák és a Balaton őre (Állati kalandorok 3.)

Az előző blogbejegyzésemben írtam, hogy az idei könyvfesztiválon megjelenő könyveim mindegyike mérföldkő számomra. Ezek egyike a Kolibri Kiadónál futó Állati kalandorok sorozat következő része, A vidrák és a Balaton őre. A sok egzotikus tájon történt kalandozás után egy Magyarországon honos, rendkívül mókás és aranyos pofájú kis emlőssel ismerkedhetnek meg az olvasók.

Megjelent az Állati kalandorok 3. kötete!

A sorozat első részében Dél-Amerika trópusi esőerdeiből egészen Európa partjáig utaztunk egy minden lében kanál kolibrivel, a másodikban pedig Észak-Afrika titokzatos sivatagi környezetébe látogattunk, és követtük egy gyanakvó sivatagi róka felnövésének történetét. Amikor azon gondolkodtunk a kiadóban a munkatársakkal, milyen állatról szóljon a harmadik rész, mindenképpen vizes élőhelyet kerestünk. Először csupa tengeri állatok jutottak eszünkbe (nekem a polipok a kedvenceim, de állítólag nem elég cukik), végül egy olyan helyszín és állat mellett döntöttünk, ami a hazai olvasóknak különösen kedves lehet. Így lett a kiválasztott állat a vidra, amely bár gyakori, de profi rejtőzködő, és nem nagyon találkozunk vele, a helyszín pedig a Kis-Balaton, amely érintetlen mocsárvilágot őriz. Gondoltam, egyszerű dolgom lesz, hiszen hazai tájról van szó, ahol többször jártam, és egy olyan állatról, amelyről minden bizonnyal rengeteg magyar nyelvű szakirodalom született.

Háromszor is Bruni

Idén ősszel több könyvem is megjelenik, és mindegyiket valamiért mérföldkőnek érzem, ezért külön posztban fogok beszámolni róluk. Először egy olyan könyvről szeretnék mesélni, amelynek a története önmagában is egy mese.

Bruni, ahogy Megyeri Annamária megálmodta

    Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy álmodozó kislány, aki állandóan mesélt, leginkább saját magának. Természetesen ez a kislány én voltam. A családom otthonos közeget teremtett, a szárnyaló fantáziámnak sosem szabtak határ. Pedig nem szokványos családban nőttem, a szüleim (és a nagyszüleim is) elváltak, így a család sok apró mozaikból állt, sok kicsi otthonból. Volt, amelyikben nyugalom volt, míg a másikban kaland, vagy éppen kihívás. Voltam egyke, kistesó és nagytesó, okos és bolondos, de az alkotás és a történetmesélés gyerekkorom minden helyszínén szabadon áradt. Így aztán többféle műfajban kipróbáltam magam, és mire felnőtt lettem (na jó, majdnem), addigra a meseírás lett a kedvenc eszközöm.