Gyerekkoromban rengeteg hanglemezt hallgattam játék közben. Az egyik kedvencem Halász Judit: Amikor én még kislány voltam című albuma volt. A lemezen szereplő, énekelt versek közül több is beleégett a fejembe, szívembe, és máig gyakran dúdolom őket. Az egyik ilyen dal, Zelk Zoltán verse:
Amikor gyerekkoromban az az ébrenlét határán egyensúlyozva féltem átlépni a képekkel, gondolatokkal terhes álomvilágba, gyakran dúdoltam magamban, mint altatódalt. Eszembe jutott akkor is, amikor a Pagony Kiadó felkért, hogy írjak egy mesét a 3-5-8 perces mesék sorozat készülő kötetébe, amelybe a szerkesztő, Rét Viki jóéjtmeséket válogatott. A versből született a kép álmodozó kislányfejemben, és a képből született A zöld kendő című mese.
A gyerekkönyvek csodája az illusztráció, és az a játék, ahogy a szavakból képek, a képekből újra szavak lesznek. Zelk Zoltán fejében biztosan élt egy kép a Nincs-erdőről, ezt szavakba formálta, ezt gyerek fantáziám álmodta újra képekbe, születtek belőle újra szavak, majd Szalma Edit, a könyv illusztrátora varázsolt a papírra pont olyan képeket, amelyek a fejemben megszülettek. Milyen jó lenne megkérdezni Zelk Zoltán, hogy vajon az ő ábrándos szeme mögött milyen képek lebegtek.
A mesét Edit illusztrációival megnézhetitek az Író Cimborák oldalán, a könyvet pedig a Pagony webshopjában lehet beszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése