Barkochba

Amikor Rátkai Kornél a Bolygóvadászok illusztrációit készítette, állandóan a postafiókomat ellenőrizgettem, mikor érkezik tőle valami. Ha ott figyelt a levél, teljesen mindegy volt, mit csináltam éppen, muszáj volt megnézni. Utána pedig egész nap fülig ért a szám. Annyira inspirálóak voltak ezek a rajzok, hogy újabb és újabb történetek jutottak eszembe a regény hőseivel.
A Barkochba című történetet akkor találtam ki, amikor Kornél az első rajzot küldte Todról, a csodazöldről. Ahogy megláttam, milyennek képzelte, a fejemben azonnal történetekkel gazdagodott a karakter. Az igazán jó játék pedig az, hogy nekem a rajzról jutott eszembe a történet, Kornél pedig új rajzot készített ehhez az epizódhoz. A mese az Üveghegy - Meseirodalmon innen és túl oldalon jelent meg.

A világ legjobb illusztrációja Rátkai Kornéltól

            – Alex, nem állhatnánk meg végre egy kicsit? – nyafogta Palka. – Leszakad a hátam és kilyukad a gyomrom.

Alex úgy trappolt a csodazöldek erdejében, mintha az egész világra dühös lenne. A hátán egy akkora hátizsákot cipelt, mint ő maga, és Palkáé sem volt sokkal kisebb.

– Erről is Delfin tehet. Ha nem viselkedne olyan gyanúsan, Miló nem maradt volna az űrhajón, és nem kéne minden felszerelést nekünk cipelni.

– Én nem haragszom rá. Nem csinált semmi rosszat, csak elmondta a véleményét. De most inkább üljünk le, jó?

– Hát jó. De ígérd meg, hogy nem beszélünk többet Delfinről.

– Most is te hoztad elő... – dünnyögte Palka.

Egy kerek sziklákkal körbevett tisztás nyílt a fák között. Olyan vastagon borította az avar, hogy a gyerekek térdig gázoltak benne. Palka kimerülten tottyant le az egyik szikla tövébe. Neki akart támaszkodni, de a kő besüppedt. A kislány ijedten felpattant:

– Jaj, ne haragudj! Nem akartalak bántani.

Folytatás az üveghegy oldalon