Ez a legenda egy hosszú és izgalmas regény legeleje. Írni legalábbis izgalmas, remélem, egyszer majd olvasni is az lesz.
 |
| Grant Wood festménye |
Aranyfejű Tündér Mirinkó és a
táltos nyúl legendáját többféleképpen mesélik Börgömburgundiában, de az
elejében mindenki megegyezik. A történet szerint Aranyfejű Tündér Mirinkó éppen
ködgomoly szőrű táltos nyulán repkedett és az alatta elterülő tájban
gyönyörködött. Úgy mesélik, az arca éjjel is tündökölt, és az egyik szemében a
nap, a másikban a hold ragyogott. Szeretett volna letelepedni, ezért helyet
keresett magának, ahová palotáját felépítheti. A táltos nyúl hátán útra kelt,
elszállt havas hegyláncok, zöld rengetegek felett, szigetekkel tarkított
tengerek és tavakkal pettyezett rónaságok felett, de egyik sem tetszett neki
igazán. A hegyek közül hiányolta a síkvidék hullámhátú mezőit, az erdőkből a
tavak tükrének csillogását, a tengerből a felhőkkel játszó hegycsúcsokat, a
mezőkből pedig a fák lombjának suhogását.